2016. május 21., szombat

Simon és Ethel




Kép forrása
Az ihlet ezúttal egy jópofa, mondanivalóval és kedves humorral fűszerezett filmtől ragadt rám. Remélem kedvet kaptok a történetem elolvasásához, és a filmhez egyaránt! Mindkettőt ajánlom! :)


A kedvesen bohókás, fura, de szerethető figurák is legyenek veletek,
Miamona




2016. május 7., szombat

Van valami a levegőben



Kép forrása: pinterest

Az eddig közzétett írásaim tükrözik nagyjából, hogy milyen stílus, téma és hangulat szokott általában kijönni belőlem, de olykor bizony előfordul, hogy még saját magamat,  – nem beszélve környezetemről –  is sikerül meglepnem. Nem is kicsit! Tudom, azt mondják, hogy a közvetlen család, legjobb barátok nem jó véleményformálók, mert az elfogultságuk miatt hajlamosak a túlzásra, mindkét irányba, de mivel nem mindig van kéznél más fajta forrás, én gyakran fordulok például páromhoz. Nos, a következő írásnál, ha az ő olvasás utána arckifejezésére hagyatkozom, és csak arra, akkor aggódni kezdek hogyan, miért folytak ki a szavak pont e formában az ujjaimból, és nagyon mélyre temetem a fiókban... :)
Én azonban, úgy érzem, hogy valahol ez is én vagyok. Ez a történet is azt akarta, hogy elmondják. Hogy miért pont engem választott gazdájául... Talán pont azért, hogy merjek olykor  jobban kilépkedni a pihe-puha, otthonos határaimon és komfortzónámon kívülre.
Azt pedig már tudjuk, hogy az ihlet bárhonnan, de tényleg, akárhonnan jöhet. Nos, nekem ezúttal a Halott pénz szállította házhoz egy daluk refrénjének formájában. Higgyétek el, nálam jobban senki nem volt meglepődve ezen! :)
De ha már így esett, gondoltam megosztom veletek, aztán kezdtek vele, amit akartok, amit tudtok! :))
Fogadjátok szeretettel ezt a kis elborult szösszenetet is, amelyet ezúttal férfi olvasóknak is ajánlok!

A testrészeitek legyenek veletek,
Miamona

2016. május 1., vasárnap

Sárkánybarlang




Anyák napja alkalmából, gondoljunk a nagymamákra is! :)


Kép forrása: google


Sárkánybarlang


Sárkánybarlang. Így hívja Apa a Nagyi lakását. Már a lépcsőházban hangosan sóhajtozva dörmögi magában, Üdv, a sárkánybarlangban. Sokáig nagyon féltem, de nem mertem mondani neki. Egyszer elromlott a lift, és gyalog kellett felmennünk a negyedikre. Minden fordulóban rettegve vártam, mikor ugranak ránk a sárkányok, zöld, nyálkás pikkelyes torkukból tűzpiros lángot okádva. Aztán Anna elmagyarázta, hogy nincsenek sárkányok, és Apa csak viccel, és ne is törődjek vele. Anna nem az anyukám. Pedig mindenki azt hiszi. De az igazság, hogy az anyukám meghalt, amikor én még nagyon kicsi voltam. Most Annával és Apával élek, de hétvégente meglátogatjuk a Nagyit, aki egyedül lakik a sárkánybarlangban.