2016. március 27., vasárnap

Közös vonás



Kép forrása
Húsvéti történetem (még) nincs, ám a szomorú, szívettépő, gyermekszemmel láttatott felnőttvilág mellett még, az olykor szánk szélére mosolyt csaló esendő életek, azon belül pedig férfi-nő kutya-macska harca, világa, élete is érdekel, és sokszor szolgál témául irkálásomhoz. 

Csak úgy, mint az alábbi kis szösszenetemben, melyet bevallom, roppant szórakoztatónak tartottam megírni. Remélem egy röpke kikacsintás erejéig titeket is elszórakoztat... Komolyan venni  mindent szabad, de semmit nem muszáj! ;-) 

Az írott szó, valamint az egymáson és magunkon nevetni tudás generálta szemkörnyéki ráncok is legyenek veletek,
Miamona

2016. március 18., péntek

Ha sírni látod a bohócot…



Kép forrása: Pinterest
Azt hiszem, rögtön, itt az elején eljött az ideje, hogy megvillantsam mi is az, amit a kedves olvasó leginkább kaphat nálam... Kedvelem, és olykor igénylem én is a vidám, derűs, minden jó, ha a vége jó történeteket, de mint ahogy olvasni is a hasonló stílusú, témájú könyveket szeretem leginkább, írásban is ez az, ami a legközelebb áll hozzám. A szomorú, sokszor szívet tépő, kegyetlen felnőttvilág, sokszor egy-egy ártatlanul szenvedő gyermekszempáron át.
Nincs szükség analízisre a gyermekkoromat illetően... Mindenkinek megvannak a maga személyes tragédiái, de nem ezért "szeretem" az ilyen történeteket. Hanem az apró rezdülésekért, tiszta, őszinte érzésekért, gondolatokért. Történettöredékeimmel nem komplett sorsokat szeretnék elmesélni, nem kész életeket, teljes tükröt tartani, csupán egy-egy törött szilánkot, post-it fecnit fellebbenteni, amelyen lehet, hogy csak egyetlen szót, gondolatot, érzést, hangulatot találunk, ami megadja a választ vagy éppen még több kérdést vet fel. És ahol akár olykor a befejezés tőlünk is függ...  
Az ihlet pedig bárhonnan jöhet. A következő szösszenetnél épp egy dalból érkezett. Fogadjátok szeretettel! 


A  vidám mellett a szomorú történetek is legyenek veletek,
Miamona

2016. március 14., hétfő

Első sorok



Kép forrása: Pinterest
Üdvözlök minden kedves virtuális vándort és idetévedőt!

Miamona vagyok. Van, akinek ismerős lehetek már a Miamona könyveldéje blog kapcsán, ahol könyv a lelke mindennek. :)
Remélem, szeretitek a történeteket is! Ez a blog azért született, mert mindenem az írott szó! Nem csak olvasni, de írni is nagyon szeretek. Néhány saját szösszenetemet már megosztottam veletek, és mivel több kedves és pozitív, érdeklődő visszajelzést kaptam, arra gondoltam, indítok egy külön kuckót az irkálmányaimnak is. A történeteket az életből merítem, bárminemű egyezés csupán csak a véletlen műve, és mégsem az... :) 
Az írások kapcsán szívesen fogadok őszinte véleményt, kritikát, persze emészthető formában. Jöhetnek a nosztalgiázások, gondolat- és érzelemcunamik, jóleső témázgatások, szabad asszociációk! Igyekszem majd már meglévő, és új múzsa csókokat is közzé tenni, valamint színesíteni a palettát.  
Remélem, itt is velem tartotok! :)
Az első történet, friss szerzemény. A hátteremül is választott képhez, rajta a kék írógéphez született. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mindig is szerettem volna egy igazi írógépet. Még ha csak dísznek is... Eszembe jut az a sok történet, amit megírtak vagy megírhattak volna rajta... Valahogy csupa titok, csupa rejtelem, a betűk titkos őrzője. Egyelőre azonban a billentyűzetemmel és képzeletbeli írógépemmel kell beérnem. Külön érdekesség e szösszenethez, hogy most először szólalt meg férfihang első szám, első személyben a fejemben. :) Fogadjátok szeretettel!


Fontos: Az oldalon saját írásaimat teszem közzé. Azokat bármilyen célra felhasználni, csak az  engedélyemmel, valamint szerző+forrás feltüntetésével lehet! 


Az életből merített írott szó legyen veletek,
Miamona